2018. április 8.

Szavazás a nagykövetségen

Lehet dobálni rohadt paradicsommal, de be kell vallanom, hogy utoljára 28 éve voltam szavazni.
Valahogy nem éreztem késztetést, hogy elmenjek. Az idén gondoltuk úgy (családilag), hogy érdemes lenne egy, vagy kettő ikszet tenni valahova.
Mivel semmilyen gyakorlatom nem volt a lebonyolításban, ezért még a tél végén ránéztem a Választási iroda honlapjára és konstatáltam, hogy ez tök egyszerű.

Valamikor március elején mintegy másfél perc leforgása alatt sikerült regisztrálnom. Ezt csak azért írom, mert sok olyan hiszti-cikket olvastam, miszerint ez őrült bonyolult a külföldön élők számára.
Kb. egy hét múlva meg is kaptuk a szavazólapokat. Szabad döntés alapján feladhattuk levélben, vagy elvihettük személyesen a nagykövetségre. Időközben a család fiatalabb tagjai is a szavazás mellett döntöttek. Mivel nekik van magyarországi lakóhelyük, azért más módon zajlott az átjelentkezés. Szintén online, és szintén mintegy másfél perc időráfordítással. Nekik 24 órán belül megérkezett a  visszaigazolás e-mailben az átjelentkezés tényéről. Ebben az esetben személyesen kell megjelenni a nagykövetségen.

Ha már lúd, legyen kövér, mi sem adtuk fel a levelet, hanem személyesen vittük el.
Meglepetésemre nagyon sokan voltunk, aki megjelentünk. A lebonyolítás is rendben zajlott, gyorsan, gördülékenyen.
Mi bedobtuk a levelünket, a fiatalok pedig behúzták a kockákat, ki hol lakik, arra a pártra, illetve személyre adta le a voksát, akit szimpatikusnak gondolt.

Persze, lehet azon polemizálni, hogy miért szavaztunk így, vagy úgy, de amíg erre törvényi lehetőség van, addig nem érdemes.

Mellékesen megjegyzendő, hogy egyébként is érdemes egy látogatást tenni Bernben, de erről korábban már írtam.

Végül akárhogy is alakul, holnap ismét felkel a nap és menni kell dolgozni.
Peace!
:)